Soha nem gondoltam volna,hogy ennyi fájdalmat fog maga után hagyni ez a kapcsolat,és hogy ennyire foglak gyűlölni,és szeretni egyszerre! Ennél nincs is rohadtabb érzés...
Legalább az álmaimban hagynál békén!!! El akarlak felejteni,és mégse! Arra meg végképp nem gondoltam,hogy egyszer azt fogom kívánni,bárcsak soha nem ismertelek volna meg! Hát most ezt érzem...
Visne Poet: Kérdések
Mondd, vártál-e már úgy,
tudtad, hiába vársz,
s mentél-e már úgy,
mindegy volt, merre jársz,
szóltál már visszahívón
tűnő árnyék után,
hagyták már kinyújtott kezed
elengedve, sután,
kérdeztél már tudva azt,
nem felel senki sem,
vártad-e már halk reménnyel
a szép szót: kedvesem...
Kívánta már arcod
zápor verését,
mossa le mindörökre
nem akart könnyeid?
Baszki,esküszöm,olyan jó volt ez az egy hét,amíg nem voltál...
Alig jutottál eszembe! Lehet,hogy el kéne költöznöm jó messzire? Mondjuk,egy másik bolygóra...az biztos sokat segítene! :(
Pedig tök jól voltam már.Vagy csak vannak jobb és rosszabb pillanatok?Annyira utálom,hogy nem tudok felülkerekedni az érzéseimen...
És most tényleg úgy érzem,hogy sosem leszek túl rajta! De majd csak elmúlik...
Azért több jobb napom van,mint rossz,csak ez most ilyen...:(
"Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Nem érthetlek téged s nem érhetlek el.
Oly távol vagy tőlem és mégis közel,
Te hallgatsz, s én érzem a szívem felel."
Miért vagyok ma megint ennyire kibaszottul szomorú?!
Remélem,Neked tényleg jó így,és boldog vagy...
Csak az bánt, hogy hazudtál,szerelmet,barátságot...mindent!
De most túllépek rajta! Különben nem lennél itt...! :)
"Szeretni annyi mint sebezhetővé válni.Bárkit szeretsz a szived bizonyára elszorul,ha biztos akarsz lenni abban,hogy sértetlenül megörzöd nem szabad odaadnod senkinek,kerülj minden bonyodalmat,biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába és abban a ládikában szived elkezd változni.Kemény,törhetetlen és visszalágyithatatlan lesz!"
Én csak attól félek,hogy én is bezárom a szivemet, és azt nem szeretném...
"Soha többé nem fogsz már nekem smst írni? És soha nem ölelsz meg,és nem csókolsz,és tényleg soha többé nem szeretkezünk?És nem beszélgetünk,és nem viccelődünk, és nem szivatjuk egymást?
Soha többé?
És kitörlöd az üzeneteimet én engem is kitörölsz az életedből?
Ennyi?
Próbálom elfogadni,csak nem értem, és így nagyon nehéz!
Mert végre úgy éreztem,hogy minden rendben, és boldog voltam,és elfogadtam... ez volt a baj?
Ezernyi kérdés kavarog a fejemben,és nincs aki válaszoljon rá, és ez a legrosszabb az egészben..."
Lehet,hogy nem kellett volna... nem is tudom,mit akarok ezzel elérni!Nem tudom,miért nem inkább ide írtam,mire volt ez jó!? Nem akarlak Téged is kínozni,és magamat meg azzal,hogy úgysem reagálsz semmit...
Mire jó ez, nem tudom! Meg kéne már tanulnom az eszemre hallgatni, és nem a szívemre!
De olyan nehéz...hogy kell ésszel élni? Te ezt is tudod,elárulhatnád a titkot!:)
| ||
Egy hónapja kezdtem el írni ezt a blogot, és az utóbbi három hétben nem írtam egy sort sem!Így van ezzel az ember lánya, ha boldog,nincs ilyesmire idő!:)
Úgy látszik,nekem ez a blog a menedékem,ha fáj,csak kiírom ide,és kész! És most nagyon fáj! Már megint! És egy hónapja pont itt tartottam...és most nem hiszem,hogy valaha nevetni fogok ezen az egészen! De most jó visszaolvasni, így talán könnyebb lesz felfognom,hogy ennek az egésznek tényleg nincs értelme!
Legalább meg kéne próbálnom túllépni ezen az egészen,csak fogalmam sincs,hogy kezdjek bele!Mocskosul szar érzés,amikor egyetlen pillanat alatt veszíted el a barátod,és a szerelmed,és ráadásul pont akkor,amikor végre úgy érzed,minden rendben.És nem tudsz másra gondolni,csak hogy hol rontottad el...
Az egyetlen bűnöm,hogy túlságosan szerettelek...
Utálom,hogy Te ennyire könnyen veszed, és tovább tudsz lépni,-én miért nem?!Az egyetlen magyarázat,hogy szeretek szenvedni,különben miért kínoznám magam, nemigaz!? :)
És utálom,hogy írok,és nem válaszolsz,és utálom,hogy szeretkezni tudsz mással,én meg nem!
És egyébként is utálom,hogy még utálni sem tudlak...
Három hét boldogság, egy hét gyötrelem,három hét boldogság,egy hét gyötrelem...de egyetlen percét sem bánom ennek a hat hónapnak!
Tudom,hogy ez most más, mint a többi szakításra való próbálkozásunk,ezt most Te mondtad, ki és annak súlya van... Ha Te egyszer valamit a fejedbe veszel,az úgy is lesz,nemigaz!? Különben soha nem éltük volna át azt, amit...És tudom,hogy Te sem így akartad,nem akartál bántani, csak akartál egem, és nem tudhattad előre,hogy ez lesz...hogy ez most más lesz...!
Legalábbis ebben a hitben ringatom magam!:)
Az életben bármilyen dolog történik velünk,az azért van,hogy tanuljunk belőle...és most egy picit könnyebb!
Az egyetlen dolog,amitől félek,hogy én is megkeményítem a szívem,és nem tudok majd úgy szeretni,ahogy eddig...
Az az igazság,hogy tényleg egy önző dög vagy,nem gondoltam volna,hogy van olyan ember a földön,aki ebben túltesz rajtam,de tévedtem!:) Néha viszont pont az ellenkezője, és nem igazán tudok eligazodni rajtad! De szerintem ez fodítva is igaz, Te sem tudod,hogy hányadán is állunk éppen!:) Mindíg meg akarsz róla győzni ,hogy Veled milyen nehéz együtt élni, pedig nekem ez eszembe sem jutott. Felfogtam,hidd el, hogy családod van, és én tényleg csak annyit szeretnék,hogy legyél velem picit többet, de úgy látom, ez csak akkor működik,ha nincs szex! Viszont akkor is előbb-utóbb az ágyban kötünk ki! Csak akkor azt nem értem,hogy miért nem lehet a kettőt összekötni? Külön-külön működik,egyszerre miért nem? Arra már rájöttem,hogy hiába beszéljük meg,hogy nem találkozunk,nem beszélünk,ez úgysem megy! A barátság dolog egész jó,csak hosszútávon ez sem ment eddig...:) A csak szex az meg nem menne nekem,azt hiszem!:(
"Aki szakállal hordja a szemüveget,
biztos nagy tudósa a léleknek,
s tudja jól, ha az imádott szempár nem mosolyog,
jaj, a földre zuhannak a csillagok!Nincs itt baj, hidd el nekem,
csak megyünk át az életen,
néha jó, aztán megszokjuk már.Ha egyszer rossz, akiben annyira megbíztál,
tőr a szívben, máris meghaltál.
S ha az a könnycsepp végül lassan a földre gurul,
az összes óceán vize túlcsordul.Nincs itt baj, hidd el nekem,
csak megyünk át az életen,
néha rossz, aztán megszokjuk már:A szerelem jó, a szerelem fáj.
A szerelem szép, a szerelem fáj.
A szerelem jó, a szerelem fáj."
"A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt valaki, akit szeretsz.
Talán nincs is egyéb, csak ez.
Nem folytatás, nem vég se kezdet
csak ez a puha sötétség, ez a kemény
ütés. A szeretet."
Fodor Ákos
Most neked kéne közeledned,de nem fogod megtenni,tudom...És csak abban bízhatok,hogy most lesz erőm végigcsinálni,mint ahogy annyiszor eddig nem volt! Miért nem tudsz úgy szeretni, ahogy én Téged? És akkor miért érzem mégis,hogy pont úgy szeretsz, csak...
Megint magam alatt vagyok, a francba! Pedig már tényleg azt hittem,hogy jobb lesz...
"Az egyetlen, ami emberi: szerelemmel szeretni,
értelem és remény nélkül,
talán éppen a reménytelenséget űzni."
Jó volt ma hallani a hangod...:) csak most nem jó...nagyon nem!
E két jegy szülöttjéről nem is gondolnánk, hogy egy kapcsolatban megértik egymást, pedig a tapasztalatok ennek ellent mondanak. Ugyan mindkettőnek meg vannak a bogarai, de ezen felülkerekednek és elfogadják egymást.
A Bikában és a Rákban sok közös vonást találhatunk. Mindketten törekednek a biztonságra, imádnak főzni, szépíteni az otthonukat, és szeretik a luxust, továbbá rajonganak a gyönyörű dolgokért. A Rák általában szeszélyesebb, mint a Bika. A Bika viszont a csökönyösségével ellensúlyozza ezt. A Rák kerüli a konfliktushelyzeteket, névadójához hasonlóan visszabújik a „páncéljába”. A Bika szintén kerüli a veszekedést, de az elbújás helyett inkább a hallgatásba menekül. Kapcsolatukban kevés az érzelmi kitörés, de ha mégis előfordul, a Bika ilyenkor dühöng, a Rák pedig vadul harcol. Mindketten képesek ráérezni partnerük gondolataira, hangulatára, érzésére. A Rák olyannyira rá tud hangolódni Bika partnere lelkiállapotára, hogy nem csak érzelmeit, hanem fájdalmait is képes „átvenni”.
A Bika képes előre megérezni a Rák hangulatváltozásait, képes azt megfékezni, és tompítani. Ennek a kapcsolatnak nincs árnyoldala. Talán csak annyi, hogy a Rák nagyon féltékeny lehet, a felmérgesített Bika pedig könnyen elveszítheti türelmét.
Tartós kapcsolatban hihetetlenül kitartanak egymás mellett, és nem adják fel könnyen a kapcsolatot.
Ha egy Bika szerelmes, és érzi, hogy megbízhat partnerében, a hálószobában teljesen átadja magát a szenvedélynek, és csodálatos szeretővé válik. Ugyanez a Rákra is jellemző, és szerelmesének csodálatos élményeket nyújt. Ezért nehezen találnánk még egy olyan kombinációt, ahol a szexualitás is ennyire tökéletesen működne.
Annyira szép ez a reggel, gyönyörűen besüt a nap az ablakon, kinyitom a szemem, tudmásul veszem,de nem akarok még felkelni. Mostanában mindíg ez történik velem...nem akarom elhagyni az álmaimat,mert jelenleg ez az egyetlen hely,ahol együtt lehetünk! És ráadásul úgy,ahogy azt én szeretném! Ha meg felkelek, az első gondolatom úgyis Te vagy, de az már nem olyan...Veled álmodom éjjel,és Veled álmodom nappal,és nem tudom,hogy meddig lesz ez még így!? Egy hét alatt láttalak kb fél órát,de mégis minden percben velem vagy,és ha bántalak is, az csak azért van,mert iszonyatosan fáj a hiányod! És lehet,hogy inkább ki kéne használnom azt a néhány percet, de tudom, ha elmész, akkor sokszoros erővel tör rám ez az érzés... Ezért gondolom,hogy az az egyetlen megoldás,ha nem találkozunk... De ha meglátlak,akkor szeretnélek megölelni, és magamhoz szorítani nagyon-nagyon...! Ezért van a rohadt hullámvasút,és próbálok ellene küzdeni,de van amikor a szív győz az ész felett...! Bár ez most már egyre ritkábban tör rám,és talán egyszer el is múlik! Talán...nem tudom biztosan,de reménykedek benne,végül is az embert ez az, ami élteti, ami előre viszi...a remény! És lehet,hogy nem kéne ellökjelek magamtól, ki kéne hasznánom, amit az élet ad,ha ennyi,akkor ezt el kéne fogadnom...de úgy veszem észre, ezt Te sem tudod elfogadni,különben nem hajtogatnád állandóan,hogy neked csak kétszer két óra együttlétre van szükséged...érzem,hogy ez nem így van! Vagy tévedek? Lehet,hogy csak a képzeletem játszik velem...nem tudom! Pedig néha jó lenne...jó lenne belelátni a fejedbe, jó lenne tudni, hogy valójában mit gondolsz rólam, rólunk! Nem tudom már, minek higgyek, annak, amit érzek, ha velem vagy, vagy a szavaknak...Próbálok küzdeni a sors ellen, több-kevesebb sikerrel, de valahogy nem mindíg jön össze! Aztán elkezdek reménykedni, hogy most másképp lesz...de persze nem lesz! Próbálnék élni asszerint, amit a szívem diktál, de nem lehet...mert Te a földön jársz, két lábbal, mint egy igazi bika! És mindíg lerántassz engem is, pedig én még úgy szállnék...
Én már tényleg nem tudom,mit gondoljak... Mit akarsz tőlem,mért kínzol? Vagy nem érzed,hogy nekem ez mennyire fáj? De ha nem érzed is, tudnod kell, hiszen annyiszor mondtam már...:(
"Az emberi dolgokat nem lehet idő előtt befejezni, de befejezetlenül hagyni sem lehet... az emberek között van valamilyen rend és rendtartás, mely elől nem lehet megszökni... sokkal nehezebb egy érzésből, melyet nem intéztünk el, idő előtt elmenekülni, mint az ólomkamrákból, éjjel, kötélhágcsón!"
Márai
"Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól, nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik."
Tegnap az a hülye telefon...jól megszivatott!Nem akartam én elküldeni azt a fránya smst,csak ide írtam,de benne maradt a telefonban,és amikor be akartam állítani az ébresztőt,már küldte is! ÉN MEG VERTEM A FEJEM A FALBA! De akkor már késő volt! Hát,ez van!
Holnap lesz az utolsó,hogy szombaton dolgozok! Mondjuk,nem is bánom,úgy megszoktam már,hogy minden szombat reggel kapok valami fincsi reggelit,hiányozna rohadtul, na nem a reggeli...!
Azon gondolkoztam,vajon holnap bejössz-e? Szerintem nem,de azért eljátszottam a gondolattal,hogy mi lenne, ha mégis...! Aztán rájöttem,ha be is jönnél,megint olyan közömbösen viselkednél, mintha csak haverok,barátok lennénk,és abba belehalnék! Akkor inkább ne gyere! Remélem,nem jössz!
